A hangszalagok szerepéről és a hangképzésről dióhéjban. A rekedtség oka mindig a hangszalag szervi elváltozása vagy van rekedtség ép hangszalag mellett is? Miért kell komolyan venni? Mikor szükséges orvoshoz fordulni? Mivel foglalkozik a foniáter? Mikor tanácsos hozzá fordulni? Mit kezel a logopédus? Hogy néz ki egy komplex terápia?  Néhány kapaszkodó az információk zuhatagából

Nagy léptekben halad az idő előttünk. Sok kérdésben változott a világ. Évtizedekkel korábban a megélhetés eszköze főként a kétkezi munka volt, a beszéd kevesebb szerepet kapott. Napjaink fejlett társadalmában bármilyen tevékenységben, munkában oroszlán része van a kommunikációnak. A dolgozó emberek legalább negyedénél a munkavégzés elsődleges eszköze a hang, így a jó hangképzésre nagy súly esik. Utóbbi zavara kizárja az adott munkakör megfelelő ellátását. Gondoljunk csak bele abba, hogy mit kezd egy énekes, színész, óvónő, tanár, politikus, pap, előadó, adótanácsadó, biztosítási ügyintéző, tévébemondó, riporter, telefonközpontban vagy ügyfélszolgálaton dolgozó munkatárs, pult mögött álló eladó, kereskedő, üzletkötő, orvos – hogy csak néhány példát említsek-, ha elakad a hangja, reggelre rekedten ébred vagy teljesen beszédképtelenné válik.

Tekintsük át nagyvonalakban, milyen mechanizmus eredménye a hangképzés. Ez egy több anatómiai képlet részvételének összhangjaként kialakuló jelenség. Mivel nincs két egyforma ember, két azonos hang sincs. Az egyik jellegzetessége mindenkinek az egyedi hangja. Ennek kialakításában részt vesznek a szájüregi, orrüregi képletek és az egyéb melléküregek.

Két hangszalagunk a gégénkben helyezkedik el izmos, szalagos nyálkahártyával borított képlet, mely óriási teherbírásra képes. A hangszalagok nyitnak, ha levegőt veszünk, összezárnak viszont, ha nyelünk. Hangadás közben pedig speciális összehangolt rezgések eredménye a beszéd vagy éneklés. Ennek a működésnek is, mint minden másnak a testünkben karmestere az agy. Fontos tudni, hogy a hangszalagok megfelelő záródása szervezetünk többféle funkciójában is oroszlánrészt vállal. A légzésszabályozásban segít, vagyis a hangszálak összezárásának fokával ütemezhető, mennyi levegő kerül a tüdőbe. Az alsó légutak védelméről is gondoskodik, nem engedi, hogy idegentestek lejjebb kerüljenek. Ez összefügg a nyelési mechanizmussal is, hiszen ahogy korábban is említettem a hangszalagok nyitnak, ha levegőt veszünk, összezárnak, ha nyelünk. Hétköznapi helyzetben is adódhat olyan eset – főként a bőbeszédű hölgyeknél, gyerekeknél – hogy evés közben is mondanivalójuk akad, így van olyan hangszálnyitási fázis, amikor kisebb ételdarabka félrecsúszik a légcső felé. Ilyenkor heves köhögési roham közepette az esetek döntő többségében sikerül felköhögni a bűnöst. Ez egy olyan reflex, amely akaratunktól függetlenül is kiváltódik.

Gyakoribb eset a félrenyelés azonban bizonyos neurológiai kórképekben, szellemi leépülés fázisában vagy mozgáskorlátozottság miatt régóta szobafogságra ítélt vagy nagyon idős korban ágyhoz kötött betegeknél, alkoholos állapotban vagy számos egyéb helyzetben. Ilyenkor a csökkent reflex végzetes következménye tragikus módon fulladásos halál is lehet. A törzsstabilizálásban is lényeges a kiosztott szerep, nagyobb súlyok emelésénél, erőkifejtésnél is igen hangsúlyos a helyes zárás. Székeléskor a hasprés működésekor is velejáró a hangszalagok és az álhangredők erős zárása. Említhetnénk még az úszás, kötélmászás, húzódzkodás, tolódzkodás vagy bármely erőlködéshez kötött mozgásformát, melyeknél az előbbi folyamatok zajlanak.

Mit tegyünk, ha néhány napja rekedt a hangunk, a beszéd, éneklés nem úgy megy, mint amilyet szeretnénk? Kisebb a baj, ha a házi praktikák segítenek vagy a háziorvos, esetleg fül-orr-gégész szakorvos pár nap alatt gyógyuló eltérést észlel a felső légutak területén. Mi a helyzet azonban, ha a szopogató tabletták, fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, hovatovább az antibiotikum sem segít, ha a hangképzési zavar tartósnak bizonyul? Vajon mit tehetünk, ha nem érezzük magunkat betegnek, nincs láz, hőemelkedés, konkrét fájdalom, de a hangunk nem jól szól. A rekedtség az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a páciensek felkeresik háziorvosukat vagy egyenesen a fül ­ orr ­ gégészt. Sokszor azonban a rekedtség szinte megszokottá válik, időhiány vagy talán a vizsgálattól való félelem miatt nem is tulajdonítanak elég jelentőséget neki.

Először tisztáznunk kell, mit is értünk REKEDTSÉG alatt? Kikérdezés közben különféle módon fogalmazzák meg beszéd ­vagy énekhangjuk megváltozását eredményező tüneteket, érzéseket. Van, aki fáradtabb, gyengébb, más hangszínűvé, erőtlenné remegővé, nem egyenletessé, suttogóvá változott beszédre panaszkodik. A hang terhelhetősége is megváltozik – jelentősen csökken. Olykor teljes hangkiesés ­- afónia következik be. Összességében mindig a hangminőség megváltozását értjük rekedtség alatt. A rekedt hang azonban nem mindig jelent betegséget, a hangszalag kóros elváltozását. A hang fáradása néha fiziológiásan is bekövetkezik. Ez hasonlóan működik a testünk egyéb izmainál is. Amikor erős fizikai munkát végzünk, hegyet mászunk, konditerembe megyünk és a szokásosnál nagyobb súlyokat használunk törzs ­ és végtagizmaink is túlerőltethetőek. Hasonló a helyzet a hangszalagok túlzott igénybevételénél, hiszen eseteinkben is nagy szerepe van a fáradt izomnak, mely a hangszalag fő eleme.

Sporttevékenység végzésénél tudjuk, mennyire fontos kezdetkor a bemelegítés, befejezéskor az izmok nyújtása, a relaxáció. Kíméljük-e, óvjuk-e ugyanígy a hangszalagunkat a túlerőltetéstől? Énekeseknél ilyen bemelegítés a skálázás. Sajnos hétköznapi hanghasználatkor a legtöbb esetben a hangunk túlzott igénybevételénél elmarad az említett folyamat. Mérési eredmények alapján például egy tanár hangszálai egy átlagos tanítási napon percenként 2000-szer,tehát nap végéig több, mint egymilliót rezegnek! Csoda, ha elfáradnak? Fokozza a nehézséget, ha a folyadékbevitel sem elegendő.

Hasonló folyamat játszódik le, mikor az ablaktörlőt mosófolyadék nélkül használjuk, az ablaktörlő lapát gumija pedig préselődik szárazan az üvegen. Logikus, hogy kopik az anyaga, majd funkcióját nem tudja tökéletesen ellátni. Amikor tartósan rádolgozunk a meglévő problémára, a hangszálak annyira elfáradnak, hogy saját védelmükben kevésbé záródnak, ennek következtében levegős lesz a hang és ahhoz, hogy hallható hangerőt produkáljunk, még nagyobb erőfeszítésre van szükség. Ennek további következménye lehet a hangszalagcsomó.

Nagyon lényeges orvosi felelősség a hozzánk forduló betegeknél /sokszor a páciens szó találóbb/ a rekedtség hátterében elkülöníteni, hogy a hangképzés panaszainak hátterében szervi elváltozás, fizikális eltérés van vagy funkcionális, tehát a működés zavarából ered a probléma. Utóbbi az ép anatómiájú hangszalag helytelen használatából adódó hangpanasz. Természetesen a kettő összefügghet. Bizonyos betegségek akár gyógyulás utáni következménye más kórképek részjelensége lehet a hangszalag kóros rezgése. Felső légúti hurutoknál kialakuló hátsó garatfali váladékcsorgás másodlagosan okozhat rekedtséget.

Tekintsük át a rekedtség azon leggyakoribb okait, melyek valóban hangszervi megbetegedést okoznak. Leggyakrabban akut vagy krónikus gégegyulladás áll a háttérben. Az akut gégegyulladás legtöbb esetben vírusos eredetű. Sokszor okozhatja a belélegzett levegő fizikai hatása. Túl hideg levegő, a levegővel belélegzett füst, por, gázok egyaránt oki tényezők. A szabad szemmel nem látható fertőzések a nyálkahártyára jutva először a felső légutak területét majd továbbhaladva az alsó légutakat is megbetegítik. Az idült vagy krónikus gyulladást valamiféle elsődleges probléma tartja fent. A hajlamosító rizikófaktorok közül vezető a dohányzás, túlzott rendszeres alkoholfogyasztás, nem megfelelő szájhigiénia, de ugyancsak nem kevés esetben lehet a gyomorsav tartalmának túlzott visszaáramlása /reflux/. Főként dohányosoknál gyakori a hangszalagok vizenyője, bevérzése. Ezt követik a jóindulatú – szerencsétlen esetben rosszindulatú daganatos elváltozások. Fontos segítség a vizsgáló orvos számára, ha informáljuk arról, hogy a rekedtséghez társul-e torokfájdalom, nyelési nehezítettség és kisugárzó fájdalom. Utóbbi panaszokat igen komolyan kell venni és sürgősen orvoshoz fordulni.

Néhány neurológiai kórkép egyik első tünete a rekedtség, de a pajzsmirigy bizonyos megbetegedései, illetve korábbi pajzsmirigyműtét viszonylag gyakori szövődményeként is előfordulhat a hangszalag bénulása. Említésre méltó tényezők még a mellkast érintő betegségek, traumás elváltozások és egyéb ritkább kórképek. Korábbi nyaki vagy gégesérülés a rekedtség mellett légszomjjal is járhat.
Fontos támpont a panaszok kezdete, jellege, időbeli változása, adott esetben erősödése. Fokozatosan alakult ki vagy hirtelen? Van-e kiváltó tényezője vagy mindig ugyanúgy jellemző? Megerőltettük-e hangunkat az utóbbi időben vagy a rekedtség megléte minden előzetes indokot nélkülöz? Milyen fokú? Van-e olyan gyógyszer vagy egyéb tevékenység, ami mérsékli, esetleg megszűnteti? Vissza-visszatér vagy folyamatos? Milyen fokban rontja az életminőséget?

Ezek mind igen fontos kérdések, de a panaszok közül legeslegfontosabb azonban, hogy a tartósan fennálló rekedtséget kíséri-e nyelési nehezítettség, fájdalom, légzési panasz, esetleg már fulladás és hogy kisugárzó fájdalom övezi-e? Utóbbi kérdésre adott pozitív válasz esetében a legfontosabb a rosszindulatú daganat, a gégerák kizárása. A gége malignus daganatos elfajulása gyakrabban fordul elő erős dohányosoknál, illetve alkoholt nagymértékben fogyasztók között. Ilyen esetekben fennálló tartós rekedtségnél elengedhetetlen a mihamarabbi vizsgálat. Természetesen nem minden esetben jutunk aggasztó eredményre, de ilyenkor több fontos vizsgálat elvégzése mindenképpen szükségessé válik. Sajnos e tények nem jelentik azt, hogy az említett szenvedélybetegségek nélkül kizárhatjuk a daganatos betegséget, de jóval kisebb az előfordulás esélye, ha egészségesebben élünk. Összességében a két-három hete tartósan fennálló vagy visszatérő rekedtséggel feltétlenül orvoshoz kell fordulni.

Mindig igen szomorú és nehezen feldolgozható számomra, amikor hónapok, sokszor évek óta fennálló panaszokkal érkezik egy valaha életerős beteg a rákos daganat kései stádiumában csont soványra lefogyva, igen leromlott általános állapotban, gyakran a daganat hatalmas, környezetével összekapaszkodott nyaki áttéteivel. Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy miért nem jött korábban, amelyre sokszor az a válasz, hogy aggodalmai voltak a vizsgálattól és az esetleges következményektől.

Ne féljünk a vizsgálattól!
A gégevizsgálat egyáltalán nem fájdalmas, csupán kellemetlen, de őszintén mondom, kibírható.
Minél inkább halogatjuk, annál kevésbé van garancia a teljes gyógyulásra, ha valóban nagy a baj. Kezdeti stádiumban a gégerák az egyik legbiztonságosabban gyógyítható daganatfajta. Sok olyan beteggel találkoztam, kezeltem, akiknél hosszú évekkel ezelőtt derült ki a daganat és sikeres kezelést követően gyógyultan élik az életüket. Ennek természetesen az a feltétele, hogy időben orvoshoz kerüljön a beteg.

Amennyiben tartós, a napi kommunikációt megnehezítő rekedtség áll fenn, de azt fájdalom, nyelési panasz, láz vagy egyéb tünet nem kíséri, akkor is feltétlenül forduljunk orvoshoz. Ilyen esetekben is szükséges a fül-orr-gégészeti vizsgálat, melynek során kiderül, van-e olyan eltérés, mely gyógyszeresen vagy egyéb terápia használatával orvosolható. Amennyiben a vizsgálat kizárja a szervi elváltozást, akkor a hangszalagok működésével, összhangjával lehet a gond, ezt funkcionális eltérésnek hívjuk. Lehetséges, hogy a probléma oka a túlerőltetés következtében kialakult rossz hangképzési technika. Elképzelhető azonban, hogy egy korábbi betegség után, mely a hangszalagokat is érintette nehezen sikerül saját hangunkat abba a hangfekvésbe visszahelyezni, mely anatómiailag, alkatilag számunkra komfortos, erőltetés nélkül használható. A mai divatos vény nélkül kiadható szerek hosszú időn át történő használata kiszáríthatja a nyálkahártyát, béníthatja a csillószőreit, melyek védelemre szolgálnak. A tüneteket átmenetileg elfedik, de az okot nem szűntetik meg. Emiatt fontos, hogy ne csak egyedül akarjuk megoldani a problémát. A kezdetben, amikor még nincs fizikális eltérés, a folyamat visszafordítható. Később már rögzül a rossz hangképzési technika. Ennek következménye másodlagosan már záródási rendellenesség, esetleg hangszalagcsomó. Megelőzvén e szövődményeket ne halogassuk a segítségkérést.

Ilyen eseteknek is van saját doktora, mégpedig a FONIÁTER. Mi a foniátria, ki a foniáter és mivel foglalkozik. Röviden és velősen a foniátria az emberi kommunikáció kórélettanával foglakozó orvosi tudomány. A görög szóösszetétel jelentése: „hangot gyógyítok”. Tehát a foniáter orvos a hangképzési zavarok hátterében levő okokat vizsgálja, magyarul hangdoktor. Megállapítja, hogy a tünetek függvényében milyen beavatkozásra van szükség. Elegendő egy hangterápia vagy műtéti korrekció jön szóba. A hang funkcionális zavarának elhárításával a hangterapeuta foglalkozik. Ő logopédus végzettségű, melynek jelentése: „beszédet tanítok”. A foniáter orvos-biológiai szempontból foglalkozik betegeivel, a logopédus pedagógiai, nevelési szempontokat érvényesít a kezelés során. A logopédia a foniátriához legközelebb álló társtudomány, a gyógypedagógia egy nagyon speciális ága. A foniáter tehát megállapítja a hang rekedtségi fokozatát, érdességét, levegősségét, erőtlenségét és feszítettségét vagy megerőltetettségét. A hangterápia pedig a logopédus feladata.
Rendelőnkben betegeink számára ezt a komplex ellátást biztosítjuk. A rekedt hangot funkcionális terápiával igen jó eredménnyel gyógyítjuk. A legtöbb esetben egy lehetséges műtét is megelőzhető, természetesen, ha a kezelést a páciens időben megkezdi.

Összefoglalva a fentieket

• három héten túl tartó rekedtség esetén feltétlenül forduljon orvoshoz
• a hangszalagok időben felfedezett fizikális elváltozásai jó eséllyel gyógyíthatók
• amennyiben már nem beteg, de a rekedtség tartósnak bizonyul forduljon foniáterhez
• a hang működési zavara esetén a foniáter funkcionális terápiát javasol hangterapeuta logopédus segítségével, aki nagy tapasztalattal és egyedi módszerek segítségével hangját még jobbá, szebbé varázsolja.